Van az a férfi, aki agresszív lesz a piától. Mások kötekednek. Birka pedig megkéri a barátnője kezét.
Na szevasz, tessék, hogy ne szenvedjél :)))
Főiskolán jöttünk össze a leendő feleségemmel, legyen A., akivel egy
koleszban laktunk. Barátságnak indult, de hamarosan szerelem lett
belőle, onnan már együtt költöztünk tovább, először egy rettenetes (58
m2, panel, hatan) albérletbe, majd egy jobba.
Én nagyon szerettem őt és akkor azt gondoltam, hogy hínnye, én ezzel a
nővel szeretném leélni az életem.
Egyszer összejöttünk egy házibuliban a régi cimborákkal, jó sokan, a
kedves nem volt ott.
Mondjuk ki, rengeteget ittam, konkrétan egy üveg Unicumot, némi sörrel
elkísérve, bár, tegyük hozzá, akkor még jól bírtam az alkoholt, szóval
nem voltam öntudatlan részeg, hanem abban az állapotban leledzettem,
amikor nagyon szeretem az egész világot. Beszélgettünk a többiekkel
sokat, fiúkról, lányokról és bizony én akkor és ott úgy éreztem, hogy
nekem lépnem kell.
Hazaérvén, mielőtt kiszálltam a taxiból, még mondtam is a többieknek,
hogy akkor most én megyek és megkérem A. kezét.
Felbotorkáltam az emeletre, ő, meg a közös lakótársunk még ébren
voltak, valamit beszélgettünk, majd elhúztunk aludni. Na ekkor jött el
az a pillanat, hogy én ezt bírtam kinyögni:
- Szerintem házasodjunk össze.
- Te most megkérted a kezem?
- Aha!
- .... - vörös arc, szóhoz sem jutás, aztán hebegés, habogás, hogy de
ezt most így hogy, meg miért, satöbbi, de végül igen lett a válasz.
Na így volt, se nem romantikus, se nem különleges, de megvolt (lett is
belőle esküvő).
Na üdv,
Birka
Utolsó kommentek