Sajnos a történet ismerős, csak itt nem maradt el a happy end. Néha a betegség is jó valamire. Megtudja az ember, hogy kire számíthat igazán az életben.

Az én sztorim rövid, és annyira csöpögős, mint egy csak DVD-n kiadott Hallmark Channel TV film:))

24 éves voltam, és akkor már egy éve együtt voltunk a barátnőmmel. Hirtelen nagyon megbetegedtem, úgy tűnt, hogy nekem valószínűleg annyi, de legalábbis hónapokig kórházban/szanatóriumban leszek. Kértem, hogy menjünk szét, mert nem szerettem volna, velem szenvedjem - aztán meg egyedül.
Velem maradt és vállalta a dolgot, végig mellettem volt, emberfeletti kitartással csinált végig mindent. A kezelések vége felé kértem meg a kezét, egy parkban a padon. Arra gondoltam, hogy ilyen nehéz időszak után mi együtt bármit végig tudunk csinálni. Azóta is - több-kevesebb sikerrel - együtt vagyunk (9 éve).
Hát ennyi.